13. rész - Nem várt találkozás

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem,és akkor vettem észre,hogy Nina tegnap még velem aludt,most meg nincs mellettem.. Nem volt sok időm ezzel foglalkozni,mert a telefonom nagyon magára vonta a figyelmet.. Anya hívott..

- Szia.. Felkeltettelek? – kérdezte.

- Ömm.. Nem.. vagyis.. most készülök felkelni.. – mondtam kómásan,majd felültem..

- Ott van a közelben Suzie? – kérdezte izgatottan..

- Hááát nem tudom,mert még nem voltam kint,de várj egy kicsit megkeresem.. Amúgy minek kell? – kérdeztem,majd kiszálltam az ágyból és lementem..

- Mondani szeretnék nektek valamit,ami mindkettőtökre tartozik! – mondta..

- Őőőőő oké.. Közben megtaláltam Suzie-t.. De itt van Nina is.. – mondtam,majd a reggeliző lányokra néztem..

- Hangosíts ki akkor! – mondta,mad ki is hangosítottam..

- Ki vagy! – mondtam.

- Sziasztok csajok! Azért küldtem le Paige-t hozzátok,mert mondani akarok nektek,de főként Paige-t és Suzie-t fogja érinteni, egy hírt... És az nem más, mint az,hogy ESKÜVŐM LESZ! – kiabálta anya izgatottan..

- Micsoda? – kérdezte Suzie mosolyogva..

- Brian megkérte a kezem én pedig igent mondtam.. – mondta boldogan.. – Az élet túl rövid ahhoz,hogy egyedül töltsem el..

- Azta anya ez nagyon jó! – mondtam.. És próbáltam boldogan fogadni a hírt.

- Gratulálok! – mondta Nina is..

- Anya ez szuper! Van itt 3 koszorúslányod! – mondta Suzie is..

- Igen.. Nagyon boldog vagyok! – mondta anya a vonalban..- És veletek mi újság? Találkoztál már Harry-vel Paige? – kérdezte anya..

- Itt nincs semmi! Tegnap voltunk bulizni,és szerintem Harry-t most ne emlegesd oké? Majd otthon el mesélük,vagy mesélek mindent anya! – beszélt helyettem Suzie.

- Anya,szerintem ma délután vagy este fele visszamegyünk Párizsba! Nem baj,ha Nina is eljön pár napra? – kérdeztem,majd éreztem,hogy mindkét lány meglepődött..

- Nem persze! Akkor gyertek majd! Várunk titeket,és vigyázzatok magatokra! Puszi! – mondta,majd ki nyomta.. Én letettem a telefont,és egy szendvicset kezdtem csinálni..

- Ma délután? – kérdezte Suzie csodálkozva..

- Igen! Miért szeretnél még maradni? – kérdeztem nyugodtan..

- Hát felőlem mehetünk.. – mondta Suzie..

- Ilyen hamar vissza is mentek? De hát Paige alig voltál itt.. Ez London! Hol van az a lány,aki imádta Londont,és napról-napra csak sírt,mert nem akart minket elhagyni? Most meg 2-3 nap után itt is hagyod Londont? – kérdezte Nina. Szemében látszott,hogy hiába akarom magammal vinni őt is pár napra,már most érzi előre,hogy mennyire fogok hiányozni..

- Hát.. Te eljössz velünk pár napra, és igazából semmi nem köt már Londonhoz.. A családom Párizsban van, lesz mostoha apánk,akit imádunk.. Azt hiszem az a lány valahova elment, mikor Harry is elment..  – mondtam,majd próbáltam erős lenni,és nem sírni..

- De hát nemrég még azt mondtad,hogy itt maradsz Londonban, ha kell egyedül is,most meg csak azért mert Harry szakított veled már nem is szereted a várost? – mondta ismét Nina..

- Nem arról van szó,hogy nem szeretem! Szeretem a várost.. De tudod tegnap este megfogadtam,hogy többet nem fogok sírni Harry miatt.. De úgy érzem,hogy amég ebben a városban vagyok, olyan mintha Harry csapdájában lennék.. Minden rá emlékeztet,és nem tudom megállni,hogy ne sírjak,pedig NEM AKAROK TÖBBET SÍRNI MIATTA! Túl akarom tenni magam rajta,és élni tovább az életem.. Ha neki ment,nekem is menni fog! – mondtam, majd a szendvicsemmel a tévéhez mentem, leültem,majd elkezdtem bambulni a tévét.

- És mi lesz velem? – kérdezte Nina, miközben ők is oda jöttek a tévéhez..

- Ahányszor csak kedved tartja eljöhetsz hozzánk Párizsba,ha akarsz oda is költözhetsz.. Ha nem,akkor meg marad a skype.. Sajnálom,de érezd egy kicsit magad az én helyemben! – mondtam,majd csengettek.. Nagyon megijedtem.. Reménykedtem abban,hogy nem Harry az.. Talán tegnap este ő is meglátott engem,és most ide jött magyarázkodni?! Ha Harry az,akkor tuti tudja,hogy itt vagyunk,mivel Nina nem lenne itt egyedül a mi házunkban.. És mit fogok neki mondani,ha elkezd bocsánatot kérni?! Hogy fogom tudni megmondani neki,hogy hagyjon békén, mert már (félig-meddig) túltettem magam rajta?! Erőtlennek éreztem magam.. Ninára,majd Suzie-ra néztem.. Ők is csak néztek,és éreztem nem tudnak semmit,hogy ki áll az ajtó másik felén.. Az illető már kopogott is.. Mikor Suzie egyszer csak felugrott és az ajtóhoz sietett..

- Meg jött a pizza futár! – mondta röhögve,majd elkezdtek röhögni.. Suzie ajtót nyitott átvette a pizzát, becsukta az ajtót és még jobban kitört belőle a röhögés..

- Ha láttad volna milyen fejet vágsz! – mondta Suzie amennyire csak meg tudott szólalni..

- Hahaha nagyon vicces! – mondta morcosan..

- 10 fontban mernék rá fogadni,hogy azt hitted Harry az..  – mondtam Nina is..

- Igen azt hittem! És akkor mi van?! Elmondtam,hogy nem akarok vele találkozni,és ez még mindig így van.. – mondtam..

- Na akkor együnk pizzát, ami majdnem megölte Paige-t.. – mondta nevetve Suzie, majd neki kezdtek a pizzának.. Én is letettem a szendvicset és átváltottam pizzára..

- Szóval akkor eljössz velünk Párizsba? Először csak pár napra,aztán meglátjuk mi lesz.. – kérdeztem Ninát..

- Megbeszélem anyával.. – mondta,majd felállt és felhívta anyukáját.. Pár perc múlva mosolyogva tért vissza.. – Anya azt mondta,hogy ha akarok menjek.! – mondta..

- De jóóóó! – mondta Suzie..

- Akkor menj haza, szedj össze annyi cuccot amennyi hozni akarsz,aztán gyere ide vissza! Addig mi is összepakolunk,aztán majd megyünk is.. Oké? – kérdeztem..

- Okézsoké.. Akkor megyek is! Majd jövök! – mondta,és el is ment..

- Akkor pakoljunk mi is! – mondtam,majd fel is mentünk.. Először is kiválasztottam egy szettet amiben majd utazni fogok.. Erre az összeállításra került sor:

Miután kiszedtem a ruhákat elkezdtem pakolászni.. Közben arra gondoltam,hogy most már nem fog annyira hiányozni a város,mint eddig.. Most már tudom,hogy itt túl sok dolog juttatja eszembe Harry-t.. Ha rá nézek az ágyamra az jut eszembe,hogy milyen volt,mikor itt aludt Hazza.. Maga a szobáról, sőt a házról is az jut eszembe.. A boltokról az,amikor elmentünk Ninával megvenni a CD-t és mikor felhívtak,hogy én vagyok a go1denticket nyertes.. Kb. 1 órán keresztül pakoltam cuccaimat,hogy rendesen elférjen minden,meg hogy ne gyűrődjön semmi.. Aztán felvettem a ruhákat amiket elő hagytam,majd lementem,ahol már Suzie is várt.. Pár perccel később megérkezett Nina is..

- Te a fél házat hozod? – kérdeztem viccelődve..

- Nem.. Csak azt hoztam ami fontos! – mondta.

- És a fél ház fontos akkor?! – mondtam..

- NEEEM! Csak nem tudtam dönteni, hogy melyik ruhákat hozzam melyiket ne.. Nem hagyhatom itthon a kedvenceimet.. – mondta..

- Na jó mindegy, fel fog férni a gépre,de indulunk akkor,mert már szeretnék pihenni.. – állt fel Suzie a kanapéról..

- Felőlem indulhatunk! – mondtam.. A csajok hívtak taxit, majd mikor Nina kiment, Suzie-val pedig zártuk volna az ajtót megálltam egy percre,és körbe néztem még utoljára az otthonomban, és az emlékeimben.. Imádtam ezt a környéket, ezt a házat.. De Harry ezt is tönkre tette.. Remélem,hogy a házzal együtt a rossz emlékeimet is itt tudom hagyni.. Teljesen előröl akarok kezdeni mindent, tiszta lappal.. És vissza akarom pörgetni ezt a 3 hónapot, amit Harryre ’pazaroltam’ el, és Ninával akarom tölteni.. Azt soha nem bánom meg,hogy megismertem a fiúkat,csak azt,hogy összeálltam Harryvel..

- Paige jössz? – kérdezte óvatosan Suzie,ugyanis csak álltam az ajtóban és folytak könnyeim..

- Persze, csak hiányozni fog ez a ház, meg minden.. De mehetünk! – mondtam,majd bezártam a házat és beültünk a taxiba.. Könnyeimet törölgettem.. – Megfogadtam,hogy nem fogok többet sírni Harry miatt.. – jegyeztem meg halkan,majd végre nem folytak tovább könnyeim.. Megint percek alatt oda értünk a reptérre,és ott amég a repülőt megtankolták,elintéztek mindent,bepakolták a cuccainkat, szerintem eltelt megint 1 óra.. Aztán végre szállhattunk be a gépbe, és itt hagyhatom ezt a várost.. Egyenlőre.. Suzie és Nina egyből felszálltak, és én is utánuk mentem,de akár mennyire is próbáltam ellene lenni,hiányzik már most ez a város.. Kezdtem volna fellépni a lépcsőkre, mikor kiabálást hallottam..

- Paige! Paige! Paige váááárj! – hallatszott.. Nevem hallatán hirtelen megfordultam,és nem hittem el amit látok.. Harry futott utánam,és utána 2 őr.. Mikor oda ért alig jutott szóhoz..

- Ahogy látom se neked,se nekem nincs sok időnk! – mondta,majd hátra mutatott a mögé érkező örökre..

- Nekem időm sincs és nem is érdekel mit akarsz! – mondtam, majd indultam fel a gépre..

- Kérlek adj 10 percet! Had mondjam el amit akarok! – mondta Harry.. Először fontolgattam,hogy mit tegyek..

- Uram kérem jöjjön velük.. Nem lehet itt. – mondták az őrök,majd elakarták vezetni Harry-t, de ő csak nézett rám,mélyen a szemembe,és szinte könyörgött..

- Kérem! Várjanak egy kicsit! – mondtam, tudatomon kívül.. – Honnan tudtad,hogy itt vagyok? – kérdeztem..

- Szerinted Niall bármit meg tud állni,hogy ne mondjon el? – mondta mosolyogva..

- Jó, 3 percet kapsz! – mondtam..

- Oké.. Figyelj én nagyon sajnálom! Ez Taylorral.. Nem az aminek látszik.. Vagyis igazából csak az akar lenni.. Én nem szeretem Taylort.. Téged szeretlek! És nem akarom,hogy elmenj! Sajnálom, tényleg! – mondta.. Nekem megint eleredtek könnyeim,és jobban mint eddig, folytak..

- Tudod én is sajnálom! Sajnálom,hogy nagy örömmel jöttem Londonba,közben végig sírtam ezt a pár napot.. Sajnálom, hogy az ANYÁM! aki kb. 5 éve szingli, végre megtalálta újra az igazit, összeházasodnak,de én nem tudok örülni nekik,mert TE! el felejtettél egy SMS-t küldeni,hogy lecseréltél! Sajnálom, hogy a tévéből kellett megtudnom, és sajnálom, hogy egyáltalán ide jöttem.. Csak is Nina miatt nem mondom azt, hogy teljesen felesleges volt.. És sajnálom, hogy megígértem magamnak,hogy SOHA! többet nem fogok sírni miattad, és ehhez képest neked megint sikerült ezt a hatást kiváltanod belőlem! – mondtam,a végét egyszerre sírva,és mosolyogva..

- Szeretlek én nem akarlak elveszíteni! Taylorral ami van.. az csak.. a média kedvéért van.. De közben folyamatosan rád gondolok, téged szeretlek, és nekem 100.000 Taylor sem lenne olyan jó,mint te egyedül.. Nem érdekel Taylor.. Csak is te kellesz! Ne menj el! – mondta Hazza.. Szívem egyre gyorsabban dobogott,és  azt éreztem,hogy-ha nem kerülök tőle messze,akkor szívinfarktust kapok..

- És ezt majd én be is veszem mi?! Ezt annak magyarázd aki beveszi! De nekem mennem kell.. Nináék engem várnak, és szeretnék boldog lenni NÉLKÜLED! Szeretnék haza menni és boldogan gratulálni anyáéknak! Szóval megyek is! Vége! Ja, és a legfontosabbat kihagytam! Sajnálom,hogy beléd szerettem! – mondtam,majd felszálltam a gépre,és becsukták az ajtót.. Leültem a helyemre az ablak mellé, és Harryt láttam..

- Paige ne menj el kérlek! Ne hagyj itt! Teljes szívemből szeretlek! NE MENJ EL KÉRLEK! – kiabálta nekem, közben az őrök próbálták ki ráncigálni a reptérről, de Harry teljes erejével ellenkezett nekik.. Amint felszálltam a pilóta beindította a motort, és gondolom engedélyt kért a felszállásra.. Könnyeim még mindig szaporán folytak,és már tényleg azt éreztem,hogy kiugrik a szívem.. Harryt még mindig látni lehetett,ahogy ellenkezett és kiabált nekem,és én már teljesen kikészültem,szóval behúztam a függönyt,majd idegesen kiabáltam..

- Indulnánk már? – mondtam.. Persze választ nem kaptam rá,csak annyit,hogy a gép rá fordult a kifutófájára, majd indult is.. Nem hiszem,hogy azért,mert én szóltam,de legalább elindultunk..

- Ez durva volt.. – jegyezte meg halkan Nina..

- Nem gondolod, hogy rendesen meg kellett volna hallgatnod? – kérdezte halkan Suzie..

- Meghallgattam.. És nézd meg mi lett.. Megint bőgök,mint egy 3 éves.. – mondtam szipogva..

- És mit mondott? – kérdezte Nina..

- Amire számítottam.. Hogy ő engem szeret,és Taylorral az nem az aminek látszik.. – mondtam..

- És honnan tudta meg,hogy itt vagy? – kérdezte Suzie..

- Niall-nek eljárt a szállja.. – mondtam.. Az állapotomat láva Nináék nem kérdeztek többet.. Az úton sírtam, gondolkoztam, és bámultam ki a fejemből.. Mikor Párizsba értünk, Brian kint várt minket a reptéren, és hamar haza is értünk,viszont már este volt..

- Sziasztok, na milyen volt London? – kérdezte anya..

- Szia anya! Gratulálok nektek! Felmegyek alszok, Suzie elmondd mindent! – mondtam.. Majd gyorsan megöleltem anyát,aki látszólag nagyon megijedt,hogy miért vörös az orrom,és miért sírok.. – Te jössz már? – kérdeztem Ninát..

- Nem,még maradok egy kicsit! Majd megyek! – mondta..

- Oké,fent leszek! – mondtam, majd felmentem vettem egy jó forró fürdőt,és lefeküdtem aludni… Nehéz, fárasztó,és szomorú nap volt.. Ezt jól ki kell pihennem..