8. rész - 'Tökéletes' karácsony

Először is, BOLDOG KARÁCSONYT, ÉS SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!♥ 

Másodszor pedig kicsit késve,de meghoztam az új részt.. Az ünnepek miatt késtem esküszöm.:'D De most meghoztam,és remélem tetszik!:'))

NE felejtsetek el komizni,és feliratkozni!!

Köszii, Jó olvasást!♥


- Nem!! Ülj vissza! Nem ezt akarom mondani! – mondta.. A levegő nyirkos és kegyetlen volt 3-unk között.. Tudtam,hogy ennél rosszabb lesz amit mondani akarnak..

- Az a helyzet,hogy amit mondani fogok,az neked nem fog tetszeni! – folytatta anya.. Suzie-ra néztem kérdően,de nem tudtam semmit kiolvasni tekintetéből.. Most az egyszer semmit.. Lassan visszahuppantam,és igazán féltem a következő percektől,hogy mi nem fog tetszeni nekem.. Csend volt. A légy zümmögését hangosan hallani lehetett.. Nem szóltak,csak hallgattak..

- Leültem! El mondjátok végre mi van? – törtem meg a csendet..

- Persze.. Tudod,hogy az üzletünk most eléggé megindult?! – kezdett bele anyu.. Ugyanis van egy ruha boltunk..- És ezt szeretném még népszerűbbé tenni,hogy mindenhol ismerjék.. Szerte a világon,de most először is Párizsban..

- Ohh remek! Akkor majd keresünk a boltba eladókat, meg ilyeneket.. – mondtam mosolyogva, és nem értettem,hogy ez nekem mért ne tetszene.

- Nem! Engedd meg,hogy befejezzem! Az a helyzet,hogy ezt csak így nem lehet elintézni.. Egy másik országban,és idegen cég,és idegen emberekre bízni csak úgy nem lehet!... Azt is tudom,hogy eléggé jól alakult a kapcsolatod Harryvel,és ha jól hallottam,akkor jártok is.. De az a helyzet,hogy Párizsba költözünk.. –nyögte ki végre anya..

- Mi? Nem lehet.. Én nem mehetek el.. Pont most.. Mikor.. – kezdtem kétségbe esni..

- Sajnálom kicsim,de nagyon jól meg az üzlet,és muszáj népszerűsíteni..

- Nem.. Én nem megyek! Itt maradok! Én nem megyek Párizsba.. Ti komolyan azt kéritek,hogy szakítsak Harryvel, adjam fel azt,amiért eddig küzdöttem,és költözzek veletek Párizsba??! NEM MEGYEK SEHOVA! – kezdtek folyni arcomon a könnyek..

- Sajnálom,de nincs más választásod! Jössz velünk és kész.. – szögezte le anyu.

- Neee.. Nem akarok! És mikor megyünk? Mikor tervezted ezt meg? És te mióta tudod? – néztem Suzie-ra.. A könnyek egyre szaporábban folytak arcomon..

- Háát.. Nem sokára.. De én sem tudom régóta! Szerintem most minden percet tölts Ninával és Harryvel.. – mondta Suzie.

- DE MÉG IS MIKOR?

- Az újévet, reményeim szerint már ott kezdjük.. Január 1.-jén délután 5-kor száll fel a gépünk.. Így az újévi bulizást még ki tudjátok pihenni egy kicsit,és este tudunk indulni.. – közölte terveit anya.

- És mikor tervezted ez ki? – kérdeztem.

- Rég.. December elején akartam szólni,de akkor megnyerted a jegyet,elmentetek New Yorkba, onnantól meg minden jött magától.. Nem volt alkalmas idő.. – mondta anya.

- NEM VOLT ALKALMAS IDŐ? Vacsora közben,vagy tévé nézés közben,vagy csak amikor összefutunk a lakásban, IS oda szólhattál volna,hogy ’Ne szenvedj, mert nem sokáig maradunk!’.. Nem.. Én akkor sem akarok menni..

- Figyelj! Biztos vagyok benne,hogy ott is remekül beilleszkedtek majd! És majd magántanárhoz jártok! Egy aranyos kis házban fogunk lakni.. Párizs nagyon gyönyörű! – nyugtatgatott anya,majd az asztalon pihenő kezemre tette kezét..

- Az lehet! De nem lesz ott a legjobb barátnőm, aki szinte a testvérem, és a barátom,akit imádok! Így legyen boldog karácsonyom! – mondtam,majd elkaptam kezem,és felszaladtam a szobámba..

- Paige, tudom hamarabb kellett volna szólnom! Sajnálom! – kiáltotta utánam anya,de én csak rohantam a szobám fele,majd becsaptam magam után az ajtót és beugrottam az ágyamba.. Párnámat szorongattam,közben könnyeim egymás után hagyták el szemem.. Mikor egy kicsit jobban lettem, felültem az ágyam végébe,és ekkor észrevettem a kis szekrényem tetején a hó gömböt, amit Harrytől kaptam.. Megfogtam,majd visszaültem ágyam szélére,és azt nézegettem.. Eszembe jutottak a szép pillanatok.. Amikor még elég kemények voltunk egymással.. Amikor Ninát kerestük New Yorkban.. Az első csók, a korcsolyázás, a forró csoki és sok másik... Nem hiszem,hogy ennyi lett volna számunkra.. Könnyeim egymást követték, szinte patakként folytak végig arcomon, majd államnál hulltak a földre.. Visszamásztam ágyamba,és a plüss macikat, és a hó gömböt fogattam,és sírva elaludtam..

Másnap úgy keltem,ahogy elaludtam.. Kezemben a gömbbel és a macikkal.. Felkeltem,meg fésülködtem,majd az író asztalomhoz ültem és magam elé vettem a naptárom.. A programom előre láthatóan: Ma karácsonyozás anyuval és Suzie-val, holnap jön Harry, holnap után Nagyiékhoz megyünk.. Aztán beírtam 1.-jéhez költözés Párizsba.. Még mindig nem örültem a dolognak,de rájöttem,nem tudok mit tenni ellene.. Lementem a nappaliba,ahol a kandalló égett,és a fa szép díszekben pompázott.. Az alja tele volt ajándékokkal,de anyáékat semerre nem találtam,és nem is hallottam őket.. Mentem a konyhában, ahol egy levél volt a pulton: ’ Elmentünk kaját venni karácsonyra, kb. 3 óra múlva jövünk! Anya..xx ’.. Gondoltam ez jó alkalom lesz,hogy becsomagoljam az ajándékaimat… Bementem gyorsan a spájzba, kivettem csomagoló papírt,celluxot, kerestem egy ollót,majd felmentem a szobámba,és kiraktam az ágyra az ajándékokat,amiket szépen gondosan becsomagolgattam.. Mikor csomagoltam éppen csengettek.. Nagyon reméltem,hogy a futár jött és Harry karácsonyi ajándékát hozta,mert ha nem,elkések vele.. Egy drága pulcsit rendeltem neki.. Lefutottam,ajtót nyitottam,és óriási mázlim volt,mert a futár állt ott.. Átvettem a csomagot, majd felmentem és azt is becsomagoltam.. A becsomagolt ajándékokat egyenlőre az ágyon hagytam,majd lementem főztem magamnak teát, majd a nappaliba mentem, és tévéztem.. Aztán az ’érdekes’ műsorról a kandallóra tért tekintettem.. Csak néztem és néztem a pattogó tüzet,és azon gondolkoztam,hogy mi lesz ezután? Szerelmem és barátnőm itt kell hagynom.. Milyen egyedül fogom érezni magam,és soha..SOHA. Nem tudja senki pótolni Ninát és Harry-t.. Arra gondoltam,hogy nem mondom el nekik,hogy elköltözöm, csak későn.. Nem azért,hogy anya példáját kövessem, hanem mert nem akarom,hogy az egész karácsony és a szilveszter arról szóljon,hogy én elköltözöm… Hosszas gondolkodásom anyáék szakították félbe,mikor szinte úgy törtek be..

- Ohh sziiaa! Boldog karácsonyt! – mondta Suzie nevetve,majd a konyhába igyekezett a sok cuccal.

- Neked is! – mondtam nem valami lelkesen!

- Halihóó! Jó reggelt álomszuszék! Boldog karácsonyt! – tért beljebb anya is.. De én nem válaszoltam neki.. – Régen úgy vártad a karácsonyt, most meg meg sem hat!

- Mert régen nem egy nappal karácsony előtt közölték velem,hogy elköltözünk a világ másik végére! – mondtam morcosan.

- Na jó! Gyere egy kicsit! – mondta anya,majd félre húzott a hallba, kellően távol Suzie-tól..- Tudom,hogy most nagyon rosszul érzed magad,és rossz a kedved a költözés miatt.. De karácsony van! És szeretném,ha nem rontanád el.. Sajnálom,hogy így alakult a dolog,de ha ez a bolt nem indult volna ilyen jól be,akkor nem lenne most BlackBerry-d és nem élnénk ilyen házban.. És tudom mit érzel! Mert mi csak elköltözünk.. Ez sem könnyű elhiszem.. De apátok halálát nekem sem volt könnyű elviselnem.. És ő nem csak 1-2 évre költözött el,hanem örökre! – mondta,majd 1-2 könnycsepp folyott szeméből..- Szóval légy szíves ne rontsd el a karácsonyt,és az ünnepeket! Menni fog? – kérdezte anya,majd megsimogatta vállamat..

- Persze! Bocsánat.! – mondtam,majd megöleltem..

- Most pedig megyek segítek Suzie-nak! – mondta,majd ott hagyott.. Nem telt különösebben a napom.. Oda adtuk egymásnak az ajándékot, majd lefeküdtem aludni.. Holnap délelőtt Nina jön, délután pedig Harry..

Telefon rezgésre keltem.. Nina hívott..

- Szia. Mizu? – vettem fel.

- Sziiaaa! Akkor nemsokára megyek ok?  - kérdezte.

- Persze! kb. 15 perc nem?

- De kb.. Majd megyek sziaa! – mondta,majd kinyomtam.. Felöltöztem és lementem.. A karácsonyfa ugyanolyan szép volt,mint tegnap.. A konyhába mentem reggeliztem,és forró teát kezdtem szürcsölni, amikor megérkezett Nina..

- Sziaa, boldog karácsonyt! – köszöntött,majd ajándékaimat mutatta.

- Neked is! Gyere be! – mondtam,majd behívtam.

- Akkor? Ajándékozás? – nézett rám Nina..

- Hát persze! Akkor boldog karácsonyt még egyszer! – mondtam,majd oda adtam neki,és ő is nekem.. Nagy kíváncsisággal bontottam ki ajándékom.. Mikor megláttam megint megeredtek könnyeim.. Egy bögrét,és egy párnát kaptam,amin közös képek voltak rólam,és Nináról..

- Nagyon köszönöm imádom! – dicsérte éppen az ajándékát,amikor észrevette,hogy könnyeim törlöm.. – Naaa! Nem gondoltam volna,hogy ennyire meghat! – mondta,majd könnyeimet törölte..

- De..Ez..Nagyon is megható! Ugye tudod,hogy szeretlek,és mindig is a legjobb barátnőm maradsz?! Bármi is történik.. Szinte,minta a testvérem lennél.. Pici korom óta! – szipogva mondtam neki..

- Ömmmm.. Tudom,de mi a baj? Nem szoktad ezt így elmondani! – kérdezte Nina..

- Nincs semmi,csak fontos, hogy tudd! – mondtam,majd könnyeim letöröltem..

- Paige, tuti,hogy van valami, mert nem szoktad ennyire elmondani! – mondta.. Most úgy láttam,jobb ha elmondom neki,hogy mi van,nehogy rontson a kapcsolatunkon.. Nem akarok veszekedve elmenni.

- Oké, elmondom! Először úgy terveztem,hogy nem mondom el most,hogy ne rontsa a karácsonyi hangulatot! Én is tegnap előtt tudtam meg,én hidd el nem örültem neki,és azért is könnyeztem meg ezt az ajándékod! – kezdtem bele.. Nos aki ismeri Ninát tudja,hogy nem a türelmesség megtestesült embere.

- Gyorsabban! – kiáltott rám.

- Mondom! Az van,hogy az újévet nem itt kezdem!

- Ez mit jelent?

- Azt,hogy az év első napján, délután indulok, és elköltözünk Párizsba… - böktem ki..

- Micsoda? Ezt nem teheted! Te vagy a legjobb barátnőm.. Senki más! Kivel fogok éjjel-nappal beszélgetni? Egy barátom sincs rajtad kívül! Nem akarom! – mondta,majd ő is sírni kezdett..

- Tudom! Nagyon sajnálom! Ha nem lenne muszáj,akkor nem mennék.. De sajnos muszáj.. 2 napja mondták el nekem is,és nincs választásom.. Már lassan 1 hónapja kitervelte anya,és csak most szólt.. Szerinted nekem milyen lesz Párizsban?! De ne aggódj, mindennap skypolunk,vagy telefonon beszélünk,vagy bárhogyan is,de tartjuk a kapcsolatot.. Sajnálom! – mondtam,majd ölelgetni kezdtem,és kb. 15 percig,csak egymást ölelgettük,és sírtunk..

- Ígérd meg!

- Megígérem! – mondtam.. Mikor kicsit jobb lett a kedvünk, elment Nina,mert nem sokára jön Harry és megkértem,hogy ne mondja el neki,és a többieknek,mert én szeretném elmondani.. Megebédeltem, közben elmeséltem Suzie-éknak,hogy elmeséltem a dolgot Ninának,és hogy-hogy reagált rá.. Éreztem,hogy mindannyian tényleg sajnálták a dolgot,de azért azt sem szerettem volna,hogy azért menjen tönkre anya vállalkozása,mert én hisztis vagyok én nem akarok költözni.. Bíztam benne,hogy ott is jól fogom érezni magam.. Ekkor végre megérkezett Harry is.. Őt anya és Suzie is várta már,de főleg anya,mert ő még nem ismerte.. Mielőtt ajtót nyitottam megnéztem magam a tükörben,hogy semmi jele ne látszódjon annak,hogy valami baj van..

- Sziiaaa! Boldog karácsonyt édes! – mondtam,majd nyakába ugrottam,mikor ajtót nyitottam!

- Neked is! Minden oké? – kérdezte.

- Perszee! De gyere beljebb,mert odafagy a cuki pofid! – mondtam viccelődve,majd behívtam.. Levetettem kabátját,majd a nappaliba tereltem,ahol anya és Suzie várták..

- Jó napot! Szia! – köszönt Harry.

- Szóval! Anya ő itt Harry,és Harry ő itt anya.. Vagyis Bridget.. – mondtam,majd illedelmesen kezet fogtak..

- Boldog karácsonyt! – mondta Harry.

- Viszont! – mondta Suzie..

- Anya,akkor ti most… - kezdtem finoman terelgetni anyát,aki Harryt nézegette..

- Persze, megyünk is! – mondta,majd kimentek,mi pedig leültünk..

- Akkor boldog karácsonyt édes! – mondtam,majd átadtam neki gondosan becsomagolt ajándékom,egy csók kíséretében..

- Neked is! Kapok újra csókot érte? – kérdezte Harry.. Hogy mondhatnék neki nem-et?! Majd ajándékom kezdtem bontani.. Egy pamut ’I love you’-s pléd volt,és az a parfüm,amit állandóan nézegettem.. És mellé egy lila virágos blackberry hátlap..

- Köszönöööm! Imádoom ezeket! – mondtam,majd megint egy csókot nyomtam arcára..

- Én is köszönöm! Ez marha jó! – mondta,majd fel is próbálta a pulcsit.. – És pont jó! – mondta,és megint kaptam egy csókot.. Majd leültünk,és csak élveztük a pillanatot..

- Mi a terved szilveszterre? – törte meg a csendet Harry.

- Háát..Nincs semmi..

- Akkor jó,mert mi a srácokkal 31.-re egy bulit terveztünk! Gyere te is,és hozd magaddal Suzie-t is! 9-re értetek jövök,és elviszlek titeket!

- Jól hangzik! De addig még úgy is beszélünk! – mondtam.. Megint most tartottam a legalkalmasabbnak,hogy elmondjam,hogy költözök.. Ezért belevágtam..

- Mondanom kell valamit!

- Mondd csak! – mondta.

- Január 1.-jén elköltözünk Párizsba! – gondoltam jobb,ha hamar kimondom,és nem kerülgetem a forró kását..

- Mi? De miért? – kérdezte értetlenül..

- Van egy butikunk! És mostanában elég jól megy a szekér.. És népszerűsíteni kell.. Ezért Párizsban is létrehozzuk az üzleteket.. Én is csak 2 napja tudtam meg és teljesen kivoltam.. De azt sem akarom,hogy csak én miattam menjen tönkre anya álma.. Sajnálom! – mondtam,majd megöleltem..

- Ez nagyon rossz.. Nem rég kaptalak meg,és most megint elveszítlek? – mondta

- Tudom.. De mindennap beszélünk,és akkor olyan lesz,mintha el se mentem volna! Igaz,nem tudlak megcsókolni,vagy megölelni,de legalább hallok rólad! Szeretlek! – mondtam,majd megcsókoltam..

- Én is szeretlek! És nem akarom,hogy elmenj!

- Nincs más választásom!

- De oda költözöl hozzánk!

- Nem! Ezt nem tehetem se veletek,se a rajongókkal,se anyával.. Mennem kell.. Muszáj.. De kibírjuk valahogy! – mondtam..

- Rendben! De nagyon-nagyon hiányozni fogsz! – mondta Harry.

- Te is nekem! De most ne beszéljünk erről! Élvezzük a jelen pillanatot,és kész.. Mit szólnál ha itt aludnál ma? Rövid ez az idő amit még együtt tölthetünk.. Összeseeeeeen 5 nap..

- Felőlem! Ha nem zavarok! – mondta

- Te zavarni? Kit?! Akkor itt maradsz.. – jelentettem ki.. Az estét próbáltuk a gondolat nélkül élvezni,hogy nem sokára szétválnak útjaink.. Vacsoráztunk, majd felmentünk aludni.

- Szeretlek! – súgtuk oda egymásnak, majd elaludtunk.. Minél közelebb, és szorosabban öleltem Harryt,és soha nem akartam elengedni…

Komizzatok,és iratkozzatok fel! Ja, és mielőtt elfelejtem, szilveszter körül hozom az új részt,ami garantáltan 'NAGY BULI' lesz.:3

7.rész - Jó nap, rossz befejezése

Reggel teljesen kialudva, jól keltem.. Vidám voltam.. Ugyanis a tegnapi nap járt a fejemben.. Pontosabban a csók.. Százszor visszapörgetném az időt.. Felkeltem, kissé rendbe szedtem magam,majd valami lazább ruhát kerestem,mivel egyenlőre a mai napom teljesen üres.. Ezért egy mintás cicanadrágot választottam, egy fekete kötött pulóverrel…
Aztán mikor végre ruha is volt rajtam,egyből Ninát hívtam,hogy meséljünk egymásnak.. Nem kellett sokat várnom,már fel is vette a telefont Nina,és az ő hangján is hallani lehetett,hogy valaminek nagyon örül..

- Sziiaa.. Na mi volt tegnap? – szóltam bele egyből.

- Sziiiaa! Nem fogod elhinni! Niall azt mondta,hogy nagyon jól kijön velem,és szívesebben fűzné komolyabbra a barátságunkat! És megcsóóóóóóókooooooolt! NIALL HORAN érteeed? – fülsüketítően kiabálta a telefonba..

- Júúúúpiiiiiiiii.. Ez aaaaaz! Ez nagyon jóóó.!

- És veletek mi volt? – kérdezte..

- Hááát velünk nem volt semmi.. Sétáltunk.. Mindenfele nézelődtünk,meg ittunk forró csokit.. Aztán smároltunk,aztán mentünk és SMÁROLTUNK! – húztam egy kicsit, aztán kiáltottam és is boldogan..

- Aztaaaa! Életünk legszebb napja! Köszönjük 0:00! – mondta Nina viccesen..

- Mit tervezel mára? – kérdeztem..

- Egyenlőre semmit! Lehet,hogy Niall-al elmegyünk majd valahova.. Nektek van programotok?

- Még nincs semmi.. De ha bármi van hívlak! juhhhhúúú..szeretleeek! Majd beszélünk! – mondtam,majd letettük.. Ahogy kinyomtam a telefont Harry hívott..

- Sziia mi újság? – vettem fel..

- Sziaa szerelmem.. – mondta, és hangján érezni lehetett,hogy ő is mosolyog..

- Óóóó szerelmem?! Ja,hogy már így mennek feléd a dolgok?! – mondtam viccelődve.

- Mért nem hívhatlak így?

- Háááát..igazáábóll. DE! – mondtam.. – Szóval tényleg.. Mizu?

- Terveztél valamit mára? – kérdezte..

- Nem igazán..

- És csinálunk együtt valamit?

- Ömmm.. Attól függ mit.. – nevettem el magam..

- NEM OLYANRAA GONDOLTAAAM! Amúgy én sem tudom,hogy mit,csak a lényeg,hogy veled. – mondta nevetve.. Az utóbbi mondatától majdnem elájultam.. I.M.Á.D.O.M!

- Perszee.! Akkor mit szólnál mondjuuuuuk.. Korizáshoz? Imádok korizni.. – mondtam.

- Háááát nem tudok korcsolyázni igazából.. – mondta..

- Nem baj,majd megtanítalak! Mit szólsz?

- Okéé.. De már most féltem formás seggem..

- Hahaahaaaa.. Kicsit át formálódik majd úgy érzem.. Jöhet Nina és Niall is? Úgy hallottam ’összejöttek’?!

- Niall szerint igen.. Felőlem jöhetnek..

- Jó akkor majd megyünk Ninával, a tónál találkozunk! Ja és korit ne felejtsetek el, hozni! – mondtam..

- Rendben.. Akkor majd találkozunk SZERLEMEM! – mondta külön kiemelve a végét.

- Már alig várom ÉDES! Sziaa! – mondtam,majd kinyomtam.. Utána újra felhívtam Ninát,és ő is benne volt.. Mondjuk ezt tudtam,mert imád korizni… Gyorsan lesiettem, hogy egyek valamit,ami számomra reggeli, de másnak már ebéd lenne.. Anya, és Suzie persze nincsenek otthon,mert a butikunkban vannak, és tartják a frontot.. Mikor végeztem,felszaladtam, felvettem az ugg csizmám,aztán  a kabátom és a szőrös usánka sapkám, és indultam is Ninához.. Szerencsére nem kellett rá sokat várnom és már jött is, kezében a korcsolyájával… Aztán onnantól hívtunk egy taxit,mert amúgy is kint van a tó a város szélénél,plusz nem akarjuk,hogy mikorra oda érjünk már megfagyjunk… Oda értünk és kiszálltunk a taxiból.. Télen a tó nagyon szép.. Mindenféle árusok vannak a tó körül sátrakban, ki van világítva és karácsonyi zenék mennek… Voltak páran,de szerencsére nem olyan sokan… Elindultunk Ninával egy padhoz,hogy ott megvárjuk a fiúkat.. Közben átvettük a korit, és nem sokkal később meg is érkezett Niall és Hazza.. Ők is átvették a korit,majd bele dobtuk őket a mélyvízbe és felmentünk a jégre.. Mint később kiderült, Niall tud korcsolyázni, de Harry nem nagy bajnok.. Párszor leköröztük, amég ő 1m sem tudott menni..

- Na jól van srácok ez nekem nem megy! Inkább visszavonulok! – mondta Harry,majd indult volna kifele,de én nem engedtem..

- Nem adhatod fel! Ha nem gyakorlod,nem fogod megtanulni! – mondtam..

- De olyan vagyok,mint egy pingvin.. Inkább hagyjuk! – mondta szomorkásan..

- Gyere majd segítek! – mondtam neki,majd egy gyenge csókot nyomta ajkaira..

- Huhh most már azt hiszem menni fog! – mondta mosolyogva,majd visszamentünk a jégre.. Kis segítség után eléggé bele jött.. Aztán amikor már viszonylag gyorsan ment, ’fogócskáztunk’.. Igazából Nina és Niall nem tudom hova tűntek,de amég én Harry-t tanítottam ők eltűntek.. Amikor körbe-körbe mentünk Hazzaval,azért én még is csak profi voltam(:D) ő meg csak kezdő és utol értem.. Meg akartam ijeszteni,de sikeresen elestem valami buckán és ráestem.. Nagy nevetésbe kezdtünk..

- Na mi van bajnok, elromlott a motor? – kérdezte viccesen..

- Nem csak megbotlottaaaam! – mondtam nevetve..

- Ahhha igeen. Nekem is azért nem ment először,mert folyton megbotlottam! – mondta viccelődve..

- Nem te csak egyszerűen béna voltál! – mondtam neki,majd nem tudom jutalmul, vagy büntetésül megcsókolt..

- Na most már leszállhatnál rólam,mert a formás seggem idefagy! – mondta Harry nevetve a csókunk után,majd lekászálódtam róla, és felhúztam.. Már sötét volt,mivel télen amúgy is hamarabb sötétedik,és mi még alapból kb. 5 után mentünk ki..

- Én éhen halok! Mit szólsz egy Gyroshoz? – kérdeztem Harry-t aki pont hogy felszállt a jégről..

- Okéé! Forralt borral! – mondta.

- Nekem jó lesz forró tea is! – egyeztünk meg,majd mentünk és meg vettük a kajánkat.. Leültünk,és mint akik éheztetve vannak befaltuk a gyrost.. Majd a teát és a bort is megittuk..

- Szóval akkor mi most….tudod? – kezdett bele a beszédbe Hazza.

-  Mi? – mondtam,mintha nem tudnám,hogy mit akart..

- Hát hogy most akkor járunk? – bökte ki végre..

- Hát ha te azt akarod.. – mondta mosolyogva..

- Én akarom.. Te akarod?

- Akarom! De ez most nagyon hülyén jött ki.. De a lényeg a lényeg! – mondta mosolyogva..

- Akkor hivatalosan is egy pár vagyunk! – mondta.. – De a médiába még nem szeretnélek bevinni.. Ne értsd félre,nem azért,mert nem akarom,hogy tudják, csak neked akarok jót..

- Igen tudom.. Láttam egy párszor,hogy mit csinálnak a rajongók,ha nő van a képben! – mondtam..

- Akkor minden a legnagyobb rendben! – mondta,majd megint megcsókolt.. Úgy élvezem ezeket a pillanatokat… És most már remélem sokáig élvezhetem is,mert én vagyok Harry barátnője!.. Viszont már majdnem megfagytunk..

- Ahhhw én megfagyok! Szerintem mára ennyi elég volt! Haza megyünk? – kérdeztem..

- Ahha persze! Nehogy megfázz! – mondta,majd fel is állt és mentünk a kocsijához.. Beültetett,majd indultunk is.. Egy ideig az járt a fejemben,hogy amikor más lányok/nők ültek a ’helyemen’ akkor mennyire álmodoztam róla,hogy egyszer majd én is itt ülhetek,és Harry csajaként vonulhatok be bárhova is…

- És most már te is tudsz korizni! A bajnok megtanított! – törtem meg a csendet..

- Haha szeretnél te bajnok lenni! A tanítvány túlszárnyalta a mestert! – mondta nevetve..

- Persze… Azért kíváncsi lennék,hogy hova lettek Nináék.. De végül is úgyis elmondja..

- De jó lesz megint egész este és holnap azt hallgatni,ahogyan Niall áradozik..

- Én is tudnék áradozni Ninának.. Ja mi szoktunk is! – mondtam.. Majd megérkeztünk.. Harry az ajtóig kísért..

- Köszi, talán a szobámba betalálok egyedül is! – mondtam..

- Biztos? Ááá nem hiszem! Inkább bekísérlek! – mondta..

- Hahaaa nagyon vicces vagy! Na akkor megyek,mert megfagyok!

- Rendben! Ma is jó volt korcsolyamester..

- Mindig jóó veled igazából.. – mondtam..

- Akkor jó éjt! – mondta,majd hosszú és forró csókot nyomott az arcomra.. Megvártam amég elmegy, majd bementem a házba.. Kabátom,csizmám, sapkám levetettem, mosolyogva, boldogan kiáltottam el magam,hogy:

- Hahhóó! Megjöttem! – mire anya az ebédlőből kiáltott vissza..

- Itt vagyunk gyere ide egy kicsit! – mondták.. A jó kedvemet elég hamar elrontották.. Suzie és anya ültek az ebédlő asztalnál,és nem voltak valami lelkesek,és vidámak, főleg nem Suzie..

- Mi a baj? – kérdeztem egyből őket..

- Ülj le! Figyelj Paige, mesélt Suzie a Harryvel való kapcsolatodról.. – kezdett bele..

- Anya.. Ha arról akarsz papolni,hogy szerinted nem jó,hogy vele vagyok,vagy egyéb ilyen hülye szöveg,akkor megyek is,mert nem tudtok meghatni! – mondtam,majd indultam volna meg,mert szinte biztos voltam,hogy erről van szó…

- Nem!! Ülj vissza! Nem ezt akarom mondani! – mondta.. A levegő nyirkos és kegyetlen volt 3-unk között.. Tudtam,hogy ennél rosszabb lesz amit mondani akarnak..

- Az a helyzet,hogy amit mondani fogok,az neked nem fog tetszeni! – folytatta anya..

Innen folytatom 3-4 nap múlva..! Komiban várom a tippeket,hogy mi fog történni!:)

6.rész - Az első randi

Sziasztok!
Egy kicsit késve meghoztam az új részt! Remélem elnézitek nekem!:) Próbálom hamar bepótolni.. Nem sokára karácsony,és téli szüneet! Addig mindenkinek kitartást! Addig tűrjétek a napokat a fiúkkal és a bloggal!;) Ha tetszik komizzatok mindenképp, és iratkozzatok fel!
Jó olvasást!♥

Reggel mindegyikőnk fájó szívvel és szomorúan ébredt,hogy haza kell mennünk..Felkeltünk felöltöztünk valami kényelmesbe, rendbe szedtük magunkat,és átnéztük a bőröndöket és szobát,hogy mindent elraktunk-e..Mikor bebizonyosodott,hogy minden megvan, be is ültünk a kocsiba,és kivittek a reptérre..Ott még egy utolsó pillantást vetettünk New Yorkra, majd beszálltunk a repülőgépbe és nem sokkal utána indultunk is.. Semelyikünknek nem volt túl jó kedve,hiszen ilyen hamar eltelt ez a pár nap,ráadásul mi még Nina szerencsétlensége miatt egy ’bónusz’ napot is kaptunk..És ráadásul a 1D-vel.. Nagyon nagyon-nagyon remélem,hogy Harry tényleg felhív.. A vele töltött tegnapi nap is isteni volt,és szívesen megismételném.. Az út alatt nem beszélgettünk sokat, mert baromi fáradtak voltunk.. De Ninát azért hajtotta a kíváncsiság a tegnapról..

- Amúgy még mindig nem tudom,hogy mi történt velem pontosan.. Arra a részre emlékszem,hogy a mosdóban rosszul voltam és hánytam.. De mi volt előtte?! – törte meg a csendet Nina.

- Hát mi sem tudjuk pontosan.. Sokáig buliztatok Niall-el, és ittál is eleget.. – kezdtem mesélni

- Aztán elakartál menni megnézni este kivilágítva a szabadságszobrot, szóval Niall elvitt a partra,hogy megnézhesd! – folytatta Suzie.

- Aztán amikor haza jöttetek fel akart kísérni a szobádba,de te azt mondtad,hogy még elmész wc-re, szóval menjen csak fel! – mondtam.

- Valószínűleg akkor lettél rosszul,és beszorultál.. – mondta Suzie.

- Ohhh már rémlik valami! És mi volt tegnap Harryvel? Arra azért már emlékszem! – mosolyodott el Nina, ugyanis tudja,hogy mennyire odavagyok érte..

- Hááát.. Megnéztük egy csomó nevezetes helyet,aztán voltunk a Central Parkban,ott ettünk, aztán kiderült,hogy mindketten szeretjük a telet,és erre elkezdett hullani a hó.. Isteni volt.. Tartozik nekem hóval,és jegesmedvével és pingvinnel! Cseréltünk számot is.. Nagyon remélem,hogy felhív! – mondtam,majd hosszasan a táj nézésébe kezdtem ugyanis most én ültem az ablaknál.

- Hát ha ő is jól érezte magát veled,akkor fel fog hívni! – mondta Suzie.. Az út többi részén nem nagyon beszélgettünk..Mikor haza értünk anya is nagyon örült nekünk,és mindent elmeséltetett.. Igaz azt a részt nem mondtam el,hogy miért is maradhattunk még egy napot,de szerencsére elhitte..

*2 héttel később*

Harry még mindig nem hívott.. Pedig már rég visszaértek Londonba.. Mindennap a telefonomat néztem,és vártam,hogy hátha megcsörren,de eddig soha.. Kezd azt hinni,hogy ez csak egy múló pillanat volt,és már meg is felejtkezett rólam.. Suzie szerint tegyek le róla,hogy még felhívnak minket egyszer.. Szerinte már rég elfelejtettek minket,ráadásul sok ezer másik rajongó dobálja a számát nekik.. Igazából egy részem már beletörődött ebbe,de azért még mindennap reménykedtem.. Úgy vártam,mint a kisgyerekek a Mikulást.. De soha semmi.. 22.-e szombat volt,amikor Ninával egy kis vásárlásra készülődtünk.. Felkeltem 11 körül, rendbe szedtem magam, feltettem egy kis sminket ami egy halvány rúzs és egy kis szemhéj púderből állt és ruhát kerestem.. Egy farmert vettem fel, barna pulcsival, világosbarna szövetkabáttal és ehhez illő magas sarkú bokacsizmámat választottam.. Mielőtt indultam egy sálat és egy fekete sapkát is felvettem,mert elég hűvös volt.. Indultam is Ninához.. Túl naív vagyok,mert mindenről Harry jut eszembe.. Már Londonban is leesett a hó,és a hóról megint csak Hazza jutott eszembe,amikor New Yorkban vele voltam az első hóesésnél.. A padról és az autókról megint az együtt töltött idő.. Nem is történt semmi,de én arra a rövid kis időre is amikor együtt voltunk úgy éreztem,hogy biztonságban vagyok.. Nina is készen volt szerencsére és nem kellett sokat várnom a hidegben.. Be is ültünk egy taxiba,mivel hideg volt,és a pláza elé vettük az irányt.. Mivel 2 nap múlva karácsony tudtuk,hogy sokan lesznek,de mi is most akartunk karácsonyi ajándékot venni a családtagjainknak..

- Na és kitaláltad már,hogy mit veszel anyudnak és Suzie-nak? – kérdezte Nina mikor mentünk be a plázába..

- Arra gondoltam,hogy anyunak egy jó táskát veszek, Suzie-nak pedig egy Ice Watch órát,mert nagyon szereti őket.. Egy lilája van,veszek neki még valamilyen színt.. Meg ehhez még valami apróbb kiegészítőt.. Neked van valami elképzelésed? – kérdeztem..

- Hát nekem semmi.. De majd kitalálunk valamit.. – mondta,majd betettük a kabátunkat a csomagmegőrzőbe és indultunk is a bevásárló kommandóra.. Persze magunktól sem vontuk meg az egyes ruhadarabokat,de most kifejezetten spóroltunk.. Aztán egy óra bolt felé vettük az irányt,hogy megvegyük az órát Suzie-nak..

- Neked melyik tetszik? A fehér-amerikai zászlós, vagy a sima narancssárga?? Segíts egy kicsiiit! – szenvedtem Ninán,ugyanis már vagy fél órája nem tudok dönteni..

- Nem tudooom.. – mondta idegesen.

- De mégis melyiiik? – kérdeztem még mindig..

- Akkor a fehér amerikais..- válaszolt végre.. Aztán mikor ezt megvettem mentünk a következő boltba,ami egy táska bolt volt.. Anyának egy barna-fehér Channel táskát választottam, Nina pedig egy szép bukszát vett az anyukájának…

- Mit szólnál, ha a kiegészítő parfüm lenne? – kérdezte Nina

- Nina te genius vaaaaagy! Hogy ez nekem mért nem jutott eszembe?! – örültem,hogy végre még valami eszünkbe jutott,mert ez azért elég kevés dolog volt még.. Be is mentünk a drogériába és a parfümökhöz vettük az irányt.. Egy csomót kinyomtunk próbálgattuk,hogy melyik tetszik és melyiket zárhatjuk ki.. Már szerintem bűzlöttünk a parfümöktől amikor csörgött a telefonom..  Egyből fel is vettem és egy ismerős hang szólt bele..

- Igen? – vettem fel..

- Szia Paige! – válaszolt az ismerős hang..- Harry vagyok! – mutatkozott be végre.. Hirtelen lefagytam,nagyon meglepődtem.. Suzie már teljesen belém beszélte,hogy nem fog hívni erre tessék, itt beszélek, vagyis beszélnék vele telefonon..

- Sziiiaaaa! – kiáltottam fel nevetve, mikor tudatosult bennem a dolog..

- Bocsi,hogy eddig nem hívtalak,csak stúdióztunk,meg fellépések voltak mindenfele mentük és nem nagyon érte rá.. – mentegetőzött,de ez engem nem nagyon érdekelt,mert örülök,hogy egyáltalán hívott.. Én annak a mondásnak a híve vagyok,hogy jobb később,mint soha..

- Semmi baj! Kicsit már kezdtem félni,hogy nem hívsz és oda a havam,és az állataim,de aztán Londonban is leesett a hó,mint láthatod,szóval a hó annyira nem hiányzott.. – válaszoltam mosolyogva,és Nina még mindig nem tudta,hogy kivel beszélek.. Én csak mosolyogtam,és mosolyogtam,ő meg nyomta oda a fejét,hogy hallgatózzon,de mindig elnyomtam és nem is figyeltem rá..

- Akkor jó! De most ráérek! Te ráérsz? Vagy merre vagy?! – kérdezte Harry.

- Persze ráérek! A westfield plázában vagyok Ninával.. Vásárolgattunk,de pont végeztünk..

- Óóóóó az pont jóó.. Niall állandóan Nináról beszél.. Várj megkérdezem,hogy nem-e akar vele elmenni valamerre.. – válaszolt Harry röhögve,és hallani lehetett,hogy megkérdezte Niallt.. Közben Nina is suttogott nekem..

- Ki az? Mondd már! – súgta halkan..

- Harry! Most éppen neked és Niall-nek szervez egy ’randit’! – válaszoltam egy gonosz mosoly kíséretében,aminek láthatóan Nina nagyon is örült és nem volt ellene..

- Niall is eljön velem,és akkor ők majd elmennek Ninával addig, ha ő is benne van! – mondta Harry.

- Hááááát igazáából.. Ahogy most ugrál szerintem ezt vehetem igennek! – válaszoltam röhögve…

- Oké,akkor kb. 10-15 perc és ott vagyunk!

- Rendben,a kaja részlegnél leszünk! – válaszoltam.

- Úhh Niall-el bemenni a kajarészlegre?! Kihívás elfogadva! –hülyéskedett,amitől én teljesen elolvadtam.. –Akkor majd megyünk! Addig sziasztok! – válaszolt és letette..

- Jön Niall is,és elmentek ti is valahova! – közöltem a jó hírt Ninával.

- Ez aaaaaaaz! Már azt hittük soha nem hívnak,erre most, 2 nappal karácsony előtt felhívnak.. Ezazezaz! – ünnepelt Nina..

- Jaaaah! De vegyük meg gyorsan a parfümöket,mielőtt jönnének! – mondtam.. Végre sikeresen kitudtam választani 1 parfümöt, anyának egy Celine Dion-t választottam, Suzienak pedig egy Fergie parfümöt.. Nina is sikeresen választott anyukájának egy Beyonce parfümöt,szóval fizettünk is,és mentünk a kajarészleghez.. Nem sokkal később meg is érkezett a két srác..

- Sziasztoook! Mi a helyzet? – köszöntek,majd kaptunk 1-1 ölelést is..

- Akkor mi megyünk is, nem zavarunk! – mondta egyből Niall,mintha be lett volna tanítva..

- Látom bevásároltatok! – mutatott Harry a szatyraimra..

- Jaaa, igen ma vettük meg az ajándékokat.. És nem gondoltam,hogy nekem még találkozóm is lesz.. – mondtam..

- Találkozód?

- Ahha mért mi ez?

- Randi?? – kérdezte egy kis mosollyal..

- Felőlem.. Akkor nem gondoltam,hogy a végén RANDIM lesz! – mondtam a ’randi’ szót külön kiemelve.. Harry csak mosolygott.

- Nem felejtettem ám el amiket megígértem! – mondta.

- A havam a jegesmacim és a pingvinem? – kérdeztem izgatottan..

- Azt azt! – mondta,majd a háta mögül előhúzta a kezét,amiben egy szép hó gömb volt és egy plüss pingvin és egy plüss jegesmedve…
- Azt nem mondtad,hogy igaziak legyenek! Szóval.. Én elhoztam neked! – mondta,majd átadta.

- Igaz igaz! Köszönööm! Imádom a hó gömböket! – mondtam,majd köszönetem jeléül szorosan megöleltem..

- Mit szólnál egy forró csokihoz? Én állom! – mondta..

- Én benne vagyok!

- Akkor üljünk le valahova,és hozom is! – mondta Hazza.. Leültünk egy asztalhoz,majd ő el is ment hogy vegyen és nem sokkal később sikeresen megérkezett..

- Van forró csoki és még a fanok sem vettek észre? Nagyon jó vagy! – mondta viccelődve..

- Ugye?! És milyen volt New York? – kérdezte.

- Nagyon jó! Minden úgy volt jó ahogy volt.. És tudom,hogy nagyon nagyon szerencsések voltunk.. És remélem még visszatudok menni egyszer oda.. – mondtam,közben szürcsöltem egyet..

- Tuti,hogy leszel te még ott! – mondta.. – Milyen furcsa,hogy először ki sem állhattuk egymást,most meg randizunk!

- És tényleg! Először teljesen kiábrándultam belőled, de aztán szerencsére megbékültünk.. – mondtam,és észre sem vettem,hogy szinte azt mondtam neki,hogy szerelmes vagyok bele.. Mikor a csokit ittam,akkor jöttem rá,hogy mit mondtam és reménykedtem,hogy nem veszi észre.. De nagyon figyelt.

- Kiábrándultál belőlem? Szóval neked bejövök? – kérdezte nevetve..

- Hahaa melyik directionernek nem jössz be?!

- De neked úgy máshogy is bejövök?!  - kérdezte

- Talán.. Még alig voltunk egy kicsit együtt, ne akard,hogy ilyen kérdésekre válaszoljak! – mondtam nevetve..

- Szóval akkor igen?!

- Millió lány ül a gépe előtt,és nézi rólatok a képeket és a videókat,közben arról álmodozik,hogy egyszer ő is átéli ezt amit én.. Mind ’szerelmesek’ belétek.. Őrülten.. És soha nem adják fel.. Így voltam és vagyok ezzel én is..

- Akkor igen.. – mondta Hazza.. Ez egy kicsit hülyén jött ki,mert most már nyílt lapokkal játszom… Utána megittuk a csokit,aztán egy kicsit sétáltunk a plázában..

- Látom azért ez a napszemüveges sapkás módszer bevált! – mondtam nevetve.

- Naggyából! De van amikor még így is felismernek.. Úgyhogy most szerencsénk van! – mondta.. Sétáltunk tovább, nézelődtünk,amikor összeért a kezünk,amit nem elrántott vagy elrántottunk,hanem inkább megfogtuk egymás kezét.. Leírhatatlanul örültem.. Mint az első szerelemnél.. Pedig voltak már barátaim,de akkor is.. Ők nem voltak ilyen helyesek,tehetségesek,jófejek,mint Hazza.. Egy idő után a sétát is meguntuk ezért haza indultunk.. Már amúgy is kb. 5 óra lehetett..

- Akkor hívok egy taxit! – mondtam..

- Gyere gyalog! Haza kísérlek! – mondta Harry,majd visszahúzott az út patkáról..

- De hideg van és a hó is esik!

- Te mondtad,hogy szereted a telet! Akkor most is szeresd! Na induljunk! – mondta,majd megfogta kezemet és húzott.. Nem ellenkeztem sokat,mert már akkor el felejtettem hogy hol vagyok amikor megfogta a kezem.. A haza utat végig kézen fogva, nevetve és hülyéskedve töltöttük nagyon jó volt.. De aztán haza érkezeztem és mint mindig most is eljött a búcsú ideje..

- Nagyon jó volt ma! És köszi,hogy nem felejtettél el,és meg a megrendelt ajándékaimat is megkaptam! – mondtam..

- Ne hidd azt,hogy téged olyan könnyű elfelejteni! Akkor majd jelentkezem! – mondta..

- De most lehetőleg ne 2 hét múlva!

- Nem fogok!

- Miért ne? – játszadoztam vele.

- Ezért! – mondta,majd lassan egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra..

- Akkor hiszek neked! – mondtam,majd én csókoltam meg.. – Akkor majd hívj! Sziiaa! – mondtam,majd bementem a házba.. Suzie az ajtóban várt..

- Ez ő volt? – kérdezte mosolyogva.. Én persze próbáltam minél hamarabb felérni a szobámba az ajándékokkal,hogy ne lássák meg,de Suzie csak jött utánam és nem nagyon törődött azzal,hogy mi van a kezemben..

- Ki?

- Hát.. háát.. Harry? – kérdezte.

- Igen!

- És te csókolóztál vele? – kérdezte izgatottan..

- Úgy néz ki.. – válaszoltam mosolyogva..

- Júúúhúúúú! És mikor hívott? – örült velem együtt.

- Hát elmentünk Ninával plázába és vásárlás közben.. Aztán találkoztunk most hazakísért a többit meg láttad! – meséltem neki..

- Ez nagyon jóóó! – mondta.. Majd mikor beletörődött kiment.. Én eldugtam jó biztos helyre az ajándékokat, levetkőztem, letusoltam, majd vacsoráztam… Az estét nagy részbe tévézéssel és gépezéssel töltöttem,majd mikor már eléggé hulla voltam lefeküdtem aludni..

/helyesírási hibákért bocsi!/