8. rész - 'Tökéletes' karácsony

Először is, BOLDOG KARÁCSONYT, ÉS SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!♥ 

Másodszor pedig kicsit késve,de meghoztam az új részt.. Az ünnepek miatt késtem esküszöm.:'D De most meghoztam,és remélem tetszik!:'))

NE felejtsetek el komizni,és feliratkozni!!

Köszii, Jó olvasást!♥


- Nem!! Ülj vissza! Nem ezt akarom mondani! – mondta.. A levegő nyirkos és kegyetlen volt 3-unk között.. Tudtam,hogy ennél rosszabb lesz amit mondani akarnak..

- Az a helyzet,hogy amit mondani fogok,az neked nem fog tetszeni! – folytatta anya.. Suzie-ra néztem kérdően,de nem tudtam semmit kiolvasni tekintetéből.. Most az egyszer semmit.. Lassan visszahuppantam,és igazán féltem a következő percektől,hogy mi nem fog tetszeni nekem.. Csend volt. A légy zümmögését hangosan hallani lehetett.. Nem szóltak,csak hallgattak..

- Leültem! El mondjátok végre mi van? – törtem meg a csendet..

- Persze.. Tudod,hogy az üzletünk most eléggé megindult?! – kezdett bele anyu.. Ugyanis van egy ruha boltunk..- És ezt szeretném még népszerűbbé tenni,hogy mindenhol ismerjék.. Szerte a világon,de most először is Párizsban..

- Ohh remek! Akkor majd keresünk a boltba eladókat, meg ilyeneket.. – mondtam mosolyogva, és nem értettem,hogy ez nekem mért ne tetszene.

- Nem! Engedd meg,hogy befejezzem! Az a helyzet,hogy ezt csak így nem lehet elintézni.. Egy másik országban,és idegen cég,és idegen emberekre bízni csak úgy nem lehet!... Azt is tudom,hogy eléggé jól alakult a kapcsolatod Harryvel,és ha jól hallottam,akkor jártok is.. De az a helyzet,hogy Párizsba költözünk.. –nyögte ki végre anya..

- Mi? Nem lehet.. Én nem mehetek el.. Pont most.. Mikor.. – kezdtem kétségbe esni..

- Sajnálom kicsim,de nagyon jól meg az üzlet,és muszáj népszerűsíteni..

- Nem.. Én nem megyek! Itt maradok! Én nem megyek Párizsba.. Ti komolyan azt kéritek,hogy szakítsak Harryvel, adjam fel azt,amiért eddig küzdöttem,és költözzek veletek Párizsba??! NEM MEGYEK SEHOVA! – kezdtek folyni arcomon a könnyek..

- Sajnálom,de nincs más választásod! Jössz velünk és kész.. – szögezte le anyu.

- Neee.. Nem akarok! És mikor megyünk? Mikor tervezted ezt meg? És te mióta tudod? – néztem Suzie-ra.. A könnyek egyre szaporábban folytak arcomon..

- Háát.. Nem sokára.. De én sem tudom régóta! Szerintem most minden percet tölts Ninával és Harryvel.. – mondta Suzie.

- DE MÉG IS MIKOR?

- Az újévet, reményeim szerint már ott kezdjük.. Január 1.-jén délután 5-kor száll fel a gépünk.. Így az újévi bulizást még ki tudjátok pihenni egy kicsit,és este tudunk indulni.. – közölte terveit anya.

- És mikor tervezted ez ki? – kérdeztem.

- Rég.. December elején akartam szólni,de akkor megnyerted a jegyet,elmentetek New Yorkba, onnantól meg minden jött magától.. Nem volt alkalmas idő.. – mondta anya.

- NEM VOLT ALKALMAS IDŐ? Vacsora közben,vagy tévé nézés közben,vagy csak amikor összefutunk a lakásban, IS oda szólhattál volna,hogy ’Ne szenvedj, mert nem sokáig maradunk!’.. Nem.. Én akkor sem akarok menni..

- Figyelj! Biztos vagyok benne,hogy ott is remekül beilleszkedtek majd! És majd magántanárhoz jártok! Egy aranyos kis házban fogunk lakni.. Párizs nagyon gyönyörű! – nyugtatgatott anya,majd az asztalon pihenő kezemre tette kezét..

- Az lehet! De nem lesz ott a legjobb barátnőm, aki szinte a testvérem, és a barátom,akit imádok! Így legyen boldog karácsonyom! – mondtam,majd elkaptam kezem,és felszaladtam a szobámba..

- Paige, tudom hamarabb kellett volna szólnom! Sajnálom! – kiáltotta utánam anya,de én csak rohantam a szobám fele,majd becsaptam magam után az ajtót és beugrottam az ágyamba.. Párnámat szorongattam,közben könnyeim egymás után hagyták el szemem.. Mikor egy kicsit jobban lettem, felültem az ágyam végébe,és ekkor észrevettem a kis szekrényem tetején a hó gömböt, amit Harrytől kaptam.. Megfogtam,majd visszaültem ágyam szélére,és azt nézegettem.. Eszembe jutottak a szép pillanatok.. Amikor még elég kemények voltunk egymással.. Amikor Ninát kerestük New Yorkban.. Az első csók, a korcsolyázás, a forró csoki és sok másik... Nem hiszem,hogy ennyi lett volna számunkra.. Könnyeim egymást követték, szinte patakként folytak végig arcomon, majd államnál hulltak a földre.. Visszamásztam ágyamba,és a plüss macikat, és a hó gömböt fogattam,és sírva elaludtam..

Másnap úgy keltem,ahogy elaludtam.. Kezemben a gömbbel és a macikkal.. Felkeltem,meg fésülködtem,majd az író asztalomhoz ültem és magam elé vettem a naptárom.. A programom előre láthatóan: Ma karácsonyozás anyuval és Suzie-val, holnap jön Harry, holnap után Nagyiékhoz megyünk.. Aztán beírtam 1.-jéhez költözés Párizsba.. Még mindig nem örültem a dolognak,de rájöttem,nem tudok mit tenni ellene.. Lementem a nappaliba,ahol a kandalló égett,és a fa szép díszekben pompázott.. Az alja tele volt ajándékokkal,de anyáékat semerre nem találtam,és nem is hallottam őket.. Mentem a konyhában, ahol egy levél volt a pulton: ’ Elmentünk kaját venni karácsonyra, kb. 3 óra múlva jövünk! Anya..xx ’.. Gondoltam ez jó alkalom lesz,hogy becsomagoljam az ajándékaimat… Bementem gyorsan a spájzba, kivettem csomagoló papírt,celluxot, kerestem egy ollót,majd felmentem a szobámba,és kiraktam az ágyra az ajándékokat,amiket szépen gondosan becsomagolgattam.. Mikor csomagoltam éppen csengettek.. Nagyon reméltem,hogy a futár jött és Harry karácsonyi ajándékát hozta,mert ha nem,elkések vele.. Egy drága pulcsit rendeltem neki.. Lefutottam,ajtót nyitottam,és óriási mázlim volt,mert a futár állt ott.. Átvettem a csomagot, majd felmentem és azt is becsomagoltam.. A becsomagolt ajándékokat egyenlőre az ágyon hagytam,majd lementem főztem magamnak teát, majd a nappaliba mentem, és tévéztem.. Aztán az ’érdekes’ műsorról a kandallóra tért tekintettem.. Csak néztem és néztem a pattogó tüzet,és azon gondolkoztam,hogy mi lesz ezután? Szerelmem és barátnőm itt kell hagynom.. Milyen egyedül fogom érezni magam,és soha..SOHA. Nem tudja senki pótolni Ninát és Harry-t.. Arra gondoltam,hogy nem mondom el nekik,hogy elköltözöm, csak későn.. Nem azért,hogy anya példáját kövessem, hanem mert nem akarom,hogy az egész karácsony és a szilveszter arról szóljon,hogy én elköltözöm… Hosszas gondolkodásom anyáék szakították félbe,mikor szinte úgy törtek be..

- Ohh sziiaa! Boldog karácsonyt! – mondta Suzie nevetve,majd a konyhába igyekezett a sok cuccal.

- Neked is! – mondtam nem valami lelkesen!

- Halihóó! Jó reggelt álomszuszék! Boldog karácsonyt! – tért beljebb anya is.. De én nem válaszoltam neki.. – Régen úgy vártad a karácsonyt, most meg meg sem hat!

- Mert régen nem egy nappal karácsony előtt közölték velem,hogy elköltözünk a világ másik végére! – mondtam morcosan.

- Na jó! Gyere egy kicsit! – mondta anya,majd félre húzott a hallba, kellően távol Suzie-tól..- Tudom,hogy most nagyon rosszul érzed magad,és rossz a kedved a költözés miatt.. De karácsony van! És szeretném,ha nem rontanád el.. Sajnálom,hogy így alakult a dolog,de ha ez a bolt nem indult volna ilyen jól be,akkor nem lenne most BlackBerry-d és nem élnénk ilyen házban.. És tudom mit érzel! Mert mi csak elköltözünk.. Ez sem könnyű elhiszem.. De apátok halálát nekem sem volt könnyű elviselnem.. És ő nem csak 1-2 évre költözött el,hanem örökre! – mondta,majd 1-2 könnycsepp folyott szeméből..- Szóval légy szíves ne rontsd el a karácsonyt,és az ünnepeket! Menni fog? – kérdezte anya,majd megsimogatta vállamat..

- Persze! Bocsánat.! – mondtam,majd megöleltem..

- Most pedig megyek segítek Suzie-nak! – mondta,majd ott hagyott.. Nem telt különösebben a napom.. Oda adtuk egymásnak az ajándékot, majd lefeküdtem aludni.. Holnap délelőtt Nina jön, délután pedig Harry..

Telefon rezgésre keltem.. Nina hívott..

- Szia. Mizu? – vettem fel.

- Sziiaaa! Akkor nemsokára megyek ok?  - kérdezte.

- Persze! kb. 15 perc nem?

- De kb.. Majd megyek sziaa! – mondta,majd kinyomtam.. Felöltöztem és lementem.. A karácsonyfa ugyanolyan szép volt,mint tegnap.. A konyhába mentem reggeliztem,és forró teát kezdtem szürcsölni, amikor megérkezett Nina..

- Sziaa, boldog karácsonyt! – köszöntött,majd ajándékaimat mutatta.

- Neked is! Gyere be! – mondtam,majd behívtam.

- Akkor? Ajándékozás? – nézett rám Nina..

- Hát persze! Akkor boldog karácsonyt még egyszer! – mondtam,majd oda adtam neki,és ő is nekem.. Nagy kíváncsisággal bontottam ki ajándékom.. Mikor megláttam megint megeredtek könnyeim.. Egy bögrét,és egy párnát kaptam,amin közös képek voltak rólam,és Nináról..

- Nagyon köszönöm imádom! – dicsérte éppen az ajándékát,amikor észrevette,hogy könnyeim törlöm.. – Naaa! Nem gondoltam volna,hogy ennyire meghat! – mondta,majd könnyeimet törölte..

- De..Ez..Nagyon is megható! Ugye tudod,hogy szeretlek,és mindig is a legjobb barátnőm maradsz?! Bármi is történik.. Szinte,minta a testvérem lennél.. Pici korom óta! – szipogva mondtam neki..

- Ömmmm.. Tudom,de mi a baj? Nem szoktad ezt így elmondani! – kérdezte Nina..

- Nincs semmi,csak fontos, hogy tudd! – mondtam,majd könnyeim letöröltem..

- Paige, tuti,hogy van valami, mert nem szoktad ennyire elmondani! – mondta.. Most úgy láttam,jobb ha elmondom neki,hogy mi van,nehogy rontson a kapcsolatunkon.. Nem akarok veszekedve elmenni.

- Oké, elmondom! Először úgy terveztem,hogy nem mondom el most,hogy ne rontsa a karácsonyi hangulatot! Én is tegnap előtt tudtam meg,én hidd el nem örültem neki,és azért is könnyeztem meg ezt az ajándékod! – kezdtem bele.. Nos aki ismeri Ninát tudja,hogy nem a türelmesség megtestesült embere.

- Gyorsabban! – kiáltott rám.

- Mondom! Az van,hogy az újévet nem itt kezdem!

- Ez mit jelent?

- Azt,hogy az év első napján, délután indulok, és elköltözünk Párizsba… - böktem ki..

- Micsoda? Ezt nem teheted! Te vagy a legjobb barátnőm.. Senki más! Kivel fogok éjjel-nappal beszélgetni? Egy barátom sincs rajtad kívül! Nem akarom! – mondta,majd ő is sírni kezdett..

- Tudom! Nagyon sajnálom! Ha nem lenne muszáj,akkor nem mennék.. De sajnos muszáj.. 2 napja mondták el nekem is,és nincs választásom.. Már lassan 1 hónapja kitervelte anya,és csak most szólt.. Szerinted nekem milyen lesz Párizsban?! De ne aggódj, mindennap skypolunk,vagy telefonon beszélünk,vagy bárhogyan is,de tartjuk a kapcsolatot.. Sajnálom! – mondtam,majd ölelgetni kezdtem,és kb. 15 percig,csak egymást ölelgettük,és sírtunk..

- Ígérd meg!

- Megígérem! – mondtam.. Mikor kicsit jobb lett a kedvünk, elment Nina,mert nem sokára jön Harry és megkértem,hogy ne mondja el neki,és a többieknek,mert én szeretném elmondani.. Megebédeltem, közben elmeséltem Suzie-éknak,hogy elmeséltem a dolgot Ninának,és hogy-hogy reagált rá.. Éreztem,hogy mindannyian tényleg sajnálták a dolgot,de azért azt sem szerettem volna,hogy azért menjen tönkre anya vállalkozása,mert én hisztis vagyok én nem akarok költözni.. Bíztam benne,hogy ott is jól fogom érezni magam.. Ekkor végre megérkezett Harry is.. Őt anya és Suzie is várta már,de főleg anya,mert ő még nem ismerte.. Mielőtt ajtót nyitottam megnéztem magam a tükörben,hogy semmi jele ne látszódjon annak,hogy valami baj van..

- Sziiaaa! Boldog karácsonyt édes! – mondtam,majd nyakába ugrottam,mikor ajtót nyitottam!

- Neked is! Minden oké? – kérdezte.

- Perszee! De gyere beljebb,mert odafagy a cuki pofid! – mondtam viccelődve,majd behívtam.. Levetettem kabátját,majd a nappaliba tereltem,ahol anya és Suzie várták..

- Jó napot! Szia! – köszönt Harry.

- Szóval! Anya ő itt Harry,és Harry ő itt anya.. Vagyis Bridget.. – mondtam,majd illedelmesen kezet fogtak..

- Boldog karácsonyt! – mondta Harry.

- Viszont! – mondta Suzie..

- Anya,akkor ti most… - kezdtem finoman terelgetni anyát,aki Harryt nézegette..

- Persze, megyünk is! – mondta,majd kimentek,mi pedig leültünk..

- Akkor boldog karácsonyt édes! – mondtam,majd átadtam neki gondosan becsomagolt ajándékom,egy csók kíséretében..

- Neked is! Kapok újra csókot érte? – kérdezte Harry.. Hogy mondhatnék neki nem-et?! Majd ajándékom kezdtem bontani.. Egy pamut ’I love you’-s pléd volt,és az a parfüm,amit állandóan nézegettem.. És mellé egy lila virágos blackberry hátlap..

- Köszönöööm! Imádoom ezeket! – mondtam,majd megint egy csókot nyomtam arcára..

- Én is köszönöm! Ez marha jó! – mondta,majd fel is próbálta a pulcsit.. – És pont jó! – mondta,és megint kaptam egy csókot.. Majd leültünk,és csak élveztük a pillanatot..

- Mi a terved szilveszterre? – törte meg a csendet Harry.

- Háát..Nincs semmi..

- Akkor jó,mert mi a srácokkal 31.-re egy bulit terveztünk! Gyere te is,és hozd magaddal Suzie-t is! 9-re értetek jövök,és elviszlek titeket!

- Jól hangzik! De addig még úgy is beszélünk! – mondtam.. Megint most tartottam a legalkalmasabbnak,hogy elmondjam,hogy költözök.. Ezért belevágtam..

- Mondanom kell valamit!

- Mondd csak! – mondta.

- Január 1.-jén elköltözünk Párizsba! – gondoltam jobb,ha hamar kimondom,és nem kerülgetem a forró kását..

- Mi? De miért? – kérdezte értetlenül..

- Van egy butikunk! És mostanában elég jól megy a szekér.. És népszerűsíteni kell.. Ezért Párizsban is létrehozzuk az üzleteket.. Én is csak 2 napja tudtam meg és teljesen kivoltam.. De azt sem akarom,hogy csak én miattam menjen tönkre anya álma.. Sajnálom! – mondtam,majd megöleltem..

- Ez nagyon rossz.. Nem rég kaptalak meg,és most megint elveszítlek? – mondta

- Tudom.. De mindennap beszélünk,és akkor olyan lesz,mintha el se mentem volna! Igaz,nem tudlak megcsókolni,vagy megölelni,de legalább hallok rólad! Szeretlek! – mondtam,majd megcsókoltam..

- Én is szeretlek! És nem akarom,hogy elmenj!

- Nincs más választásom!

- De oda költözöl hozzánk!

- Nem! Ezt nem tehetem se veletek,se a rajongókkal,se anyával.. Mennem kell.. Muszáj.. De kibírjuk valahogy! – mondtam..

- Rendben! De nagyon-nagyon hiányozni fogsz! – mondta Harry.

- Te is nekem! De most ne beszéljünk erről! Élvezzük a jelen pillanatot,és kész.. Mit szólnál ha itt aludnál ma? Rövid ez az idő amit még együtt tölthetünk.. Összeseeeeeen 5 nap..

- Felőlem! Ha nem zavarok! – mondta

- Te zavarni? Kit?! Akkor itt maradsz.. – jelentettem ki.. Az estét próbáltuk a gondolat nélkül élvezni,hogy nem sokára szétválnak útjaink.. Vacsoráztunk, majd felmentünk aludni.

- Szeretlek! – súgtuk oda egymásnak, majd elaludtunk.. Minél közelebb, és szorosabban öleltem Harryt,és soha nem akartam elengedni…

Komizzatok,és iratkozzatok fel! Ja, és mielőtt elfelejtem, szilveszter körül hozom az új részt,ami garantáltan 'NAGY BULI' lesz.:3