10. rész - Bye London, Hello Paris!

Reggel hangos zajokra keltem.. Amint kinyitottam a szemem érős fejfájás tört rám. Felemeltem a fejem,és körül néztem.. Harry hason feküdve, póló nélkül feküdt mellettem, és közben folyott a nyála.. Megnéztem az időt.. Fél 11.. Nem tudtam kiverni fejemből,hogy ma este már nem itthon alszom,és most látom utoljára a fiúkat és Ninát.. Utálom,hogy itt kell hagynom őket.. Harry fele fordultam,és néztem ahogy aludt.. Fejfájásom nem engedte ezt sokáig.. Felkeltem,és lemásztam a konyhába,ahol Danielle, Liam és Niall reggeliztek már..

- Ahh de fáj a fejem.. – szólaltam meg mikor a konyhába értem..

- Neked is jó reggelt Paige! – köszöntött Liam..

- Jó reggelt.. Van kávé? – kérdeztem

- A pulton van még valamennyi.. – mondta Danielle..

- De jó.. A tegnap…- kezdtem bele mondatomba

- Nagyon jó volt! És 2013-om vaaaaaaan! – vágott közbe Niall..

- Igen.. És este költözök.. Remek.. – mondtam,majd a pultnak támaszkodva szürcsöltem forró kávémat.. Nem sokkal később megérkezett Harry is..

- Basszus de fáj a fejem.. – mondta..

- Jó reggelt álomszuszék.. Valahogy ismerős az érzés.. Itt a kávéd.. – mondtam,majd kezébe nyomtam..

- Én álomszuszék.. Alig 10 perccel aludtam tovább mint te.. – mondta nevetve..

- Igen.. De nekem nincs egy bazi nagy nyálfolt a fejem alatt.. – vágtam neki vissza..

- Fúúúúj Harry neked folyik a nyálad??? Kiről álmodtál,hogy folyatod a nyálad? – szólalt meg Niall is,majd röhögni kezdett..

- Niall kuss! Tudod neked meg nem kellene nézned miközben alszok.. – mondta Harry nevetve..

- Én nem néztelek.. Csak..aaa..szekrényt tanulmányoztam.. – mondtam nevetve..

- Igen persze.. – mondta Harry,majd magához húzott és megcsókolt..

- Fúúúúj.. Ne előttem csináljátok eeezt.. Éppen eszem.. – mondta Niall,majd egy óriásit harapott a szendvicsébe..

- Niall ne játszd az eszed! Inkább tömd a majmot! – mondta Harry,majd oda ütött neki,és felment a szobájába.. Én is leültem az ebédlőbe,és enni kezdtem egy szendvicset..

- Hmm ez isteni ez a szendvics.. – mondtam..

- Én csináltaaam.. De tőled tanultam a specialitást.. – mondta Dani mosolyogva..

- Suzie hol van? És a többiek,Nina?? – kérdeztem..

-Nina korán haza ment..Louis még húzza a lóbőrt.. Zayn...Gondolom ő is.. És Suzie-t nem tudom.. – mondta Liam..

- VALAKI A NEVEM MONDTA? – ugrott be Louis az ajtóba..

- Megöllek suparman! – mondta Niall,majd felugrott,és mintha kardoztak volna játszottak..

- Nincs ehhez még korán? – kérdezte Liam.

- SOHA! – kiabálták egyszerre..

- Meg kell védenem a földet és az embereket! Erre lettem hivatva!! – kiabálta Louis..

- Nem pusztítasz el! – Niall.

- PUSZTÍTSD! – kiabáltam én is közbe,mikor megettem a szendvicsem…

- Na én felmegyek megnézem Harry-t.. Nem sokára úgyis megyek.. – mondtam szomorkásan,majd óvatosan kikerültem a fiúkat,és felmentem.. Harry visszafeküdt az ágyba..

- Te már megint alszol? – kérdeztem,majd beugortam mellé az ágyba..

- Nem csak relaxálok.. – mondta,majd elkezdtem hajával játszani.. – Nem akarom,hogy elmenj! – mondta

- Én se,de mondtam,hogy nincs más választásom.. Figyelj szeretnék mondani valamit.. – vettem komolyra a szót,és abba hagytam a játszást hajával..

- Mondjad! – mondta,majd felült..

- Mindketten tudjuk,hogy este elmegyek,és nem tudom mikor költözök vissza.. Valószínű,hogy nem mostanában lesz az.. Lehet 1,vagy 2 év múlva.. Sőt lehet,hogy nem is ide költözök,hanem Amerikába,vagy valahova máshova.. És én nem akarom,hogy te addig várj rám,hogy hátha 1x-1x haza jövök,és akkor találkozunk.. Tudom,hogy te nem lennél sokáig egyedül,és akkor neked sem fájna,hogy nem vagyok itt.. – mondtam szomorúan..

- Te most komolyan szakítani akarsz velem? Attól,hogy el utazol NEM ENGEDEM,hogy szakíts velem.. Szeretlek,és nem kell más,csak te.. És nem érdekel,hogy milyen messzire mész.. NEM TUDSZ LEKOPTATNI.! Ha kell megyek utánad,vagy 2 naponta utazok utánad.. De nem akarom,hogy szakítsunk.. Szeretlek! – mondta majd megcsókolt..

- De…

- Nincs de! Ez a döntésem és kész.. – mondta,majd Suzie nyitott be..

- Ööö bocsi,hogy csak így betörök,de nemsokára indulnunk kellene haza.. – mondta..

- Jajj neee.. Nem akarok menni.. – mondtam.. Suzie lement még a konyhába..

- Menjünk le a többiekhez.. Végül is velük is most találkozom utoljára lehet.. – mondtam..

- Menjünk,de ezt a dumát felejtsd el! – mondta Harry,majd lementünk.. Már mindenki fent volt,és ettek,tévét néztek,vagy csak hülyéskedtek..

- Na látom Zayn is felkelt.. – mondtam,mikor leültünk a nappaliba..

- Igen.. Méghozzá érdekes módon Suzie-val együtt.. Ugye Zayn? – kérdezte Louis..

- Biztos.. – mondta Zayn,aki persze semmit nem hallott,csak az ’ugyét’..

- Akkor nem csak én voltam az aki csajjal aludt.. – mondta Harry..

- Ömmm igen.. Mert én is lány vagyok.. – szólalt meg Dani..

- Akkor nem csak mi voltunk.. – mondta Harry nevetve..

- Ismét okosat hallhattunk Harrytől.. – mondtam nevetve, mire Harry visszavágáskánt meg csikizett.. – Haggyááááál! – kiabáltam..

- Hahaaa neem hagylak! Így jár aki felesel velem! – mondta nevetve..

- Neeeeeeee.. SUPARMAAAAAN! – jött az ötlet,hogy Lui-t más néven ’Suparmant’ hívom segítségül..

- Valaki Suparmant mondott?? – mondta Louis..

- Suparmaan segíííííts! – mondtam ahogy csak tudtam,mert Harry még mindig nem hagyta abba a csikizést..

- Valaki Suparmant mondott!! ITT VAN SUPARMAAAN! – kiáltotta Louis,majd felugrott,és már csak a filmes effektus hiányzott.. – Superman megment kicsi hölgy! – mondta Louis,majd valami öregember tempóban ráugrott Harryre és lefogta.. – Fuss széplány, FUSS! – kiáltotta Louis,majd én felugrottam,és beálltam a kanapé mögé,ahol Dani és Liam ült..

- Mi ez az ordítozás? – jött be a nappaliba Zayn és Suzie.. Furcsán egymásra találtak..

- Elkaptam egy rosszfiút! – mondta Louis,mint egy hős, közben Harry pólóját harapdálta..

- Louis szállj le rólam! Nem bántom.. – mondta Harry sírva a röhögéstől..

- MÉRT HINNÉK NEKED? – Louis

- Mert az én csajom,és nem akarom kinyírni.!! – mondta Hazza.

- Jogos érv.. – mondta Louis,majd elegánsan leszállt Harryről, megigazította és megigazította a ruháját..

- Úgy gondolom kiszállt a lelkéből a rosszfiú.. – mondta Louis..

- Köszönöm,hogy megmentett suparman.. – mondtam Louis-nak,majd visszaültem Hazza mellé..

- Na mivan te ’rosszfiú’ megnyugodtál? – piszkáltam Harryt,közben nevettem..

- Tegnap nagyon jó volt.. – mondta Suzie..

- Jaaaa. Láttuk egymásra találtatok.. – mondta Niall.

- Nem..Mi csak..izé..nem volt sehol hely,és mondtam Suzie-nak,hogy aludjon velem,mert nem akartam,hogy a kényelmetlen kanapén kelljen.. – magyarázkodott Zayn..

- Persze,persze,perszeeee.. – mondta egyszerre a 4 fiú..

- De tényleg.. És tegnap azt se tudtam hol vagyok.. – mondta Suzie is..

- Én is csak véletlen tévedtem be Harry mellé.. – jelentettem ki teljesen komolyan..

- Nem fogok magyarázkodni.. – mondta Suzie teljesen vörösen,majd kiment a konyhába..

- Éhes vagyok! – jelentette ki Niall..

- Niall előbb ettél! – mondta Hazza..

- Tudom,de akkor is.. – mondta.. Suzie visszajött a konyhából és közölte a rosszhírt..

- Paige.. Mennünk kell..Fél 1 van.. – mondta Suzie is.. Tudta,hogy nekem ez elég rossz hír..

- Neeeeeeeeee. NEM AKAROK! – mondtam elég hangosan,persze egyből álltam fel.. A fiúk oda jöttek,és sorban megöltek és kaptam tőlük 1-1 puszit..

- Vigyázz magadra! Majd beszélünk! – mondta Danielle..

- Persze, mindenképp.. – mondtam neki..

- Ne tűnj el kislány.. Eléggé megkedveltelek.. – mondta Zayn,majd megölelt.

- Nem áll szándékomban..

- Boldog újévet és vigyázzatok magatokra... – köszönt Niall is.. Mindenki elköszönt,már csak Harry maradt..

- Srácok szerintem fel kellene mennünk megnézni aaaaaaaaaaa…szóval fel kellene mennünk.. – terelte a fiúkat Liam..

- De én éhes vagyok! – mondta Niall..

- NIALL MENJ FEL! – mondta Louis,majd mutogatott ránk..

- Megvárlak kint.. – mondta Suzie..

- Oké.. – mondtam.. – Nagyon nagyon nagyon vigyázz magadra! Ha bármi van, BÁRMI hívj fel,és akár hol is vagyok jövök azonnal.. Ne felejts elírni,és majd skypolunk minden nap.. Minden egyes perc amit veled töltöttem egészen attól a naptól amikor először találkozunk megérte és soha nem fogom egyetlen percét sem elfelejteni.. Remélem minél hamarabb tudunk találkozni,és azt is,hogy sokszor haza jövünk majd.. – mondtam,és már könnyeim teljesen folytak.. – Nem akarok elmenni.. – fakadtam ki, majd szorosan átöleltem Harry-t..

- Ne sírj! Ne sírj,mert a végén még én is sírok,és nem szoktam és nem is akarok! – mondta Harry,majd leszedett magáról.. – Figyelj! Nem akarok búcsúzkodni,mert még nem búcsúzunk el egymástól.. Ugyanúgy találkozunk majd,és tartjuk a kapcsolatot.. A búcsú azt jelenti,hogy többet nem találkozunk,vagy csak nagyon soká.. És én ezt nem akarom.. Vedd úgy,hogy csak elmész kirándulni,megnézed milyen a párizsi levegő,aztán jössz is haza.. Gondolkozz pozitívan.. Szóval mosolyogj, ne pedig sírj! – mondta,majd letörölte könnyeim..

- Tudom,de nélküled Párizs sem lesz olyan szép,és romantikus, mint ahogy mondják.. Ahányszor meglátok bárkit,hogy csókolóznak,az jut eszembe,hogy én mennyi km-re vagyok tőled,és mennyire egyedül vagyok..

- Akkor gondolj arra,hogy nemsokára mi is úgy lehetünk,és gondolj a szép pillanatokra.. – mondta Harry,és szemei már neki is könnyesek voltak..

- Bocsi,de tényleg mennünk kell Paige,itt a taxi! – mondta Suzie..

- Oké, megyek.. Szeretlek,szeretlek, szeretlek! – mondtam Hazzának..

- Én is,és várni foglak! Szeretlek! – mondta,majd megcsókolt.. Forró,szenvedélyes,és érzelmektől fűtött csók volt.. Érezni lehetett,hogy egyikünk sem akarja elengedni egymást.. Örökre úgy akartam állni,és nem akartam elhagyni.. De muszáj volt,mert Suzie már kopogott,hogy menjek.. Csókunkat szoros ölelés váltotta fel,majd lassan elindultam kifele.. Addig fogtuk egymás kezét ameddig elértük egymást,majd végül elengedtük egymást.. Kiléptem az ajtón, Harry pedig az ajtóban állt.. Beszálltunk a taxiba, és ameddig csak láttam integettem Harrynek.. Egész úton csend volt.. Már most olyan érzésem volt,mintha kést szúrtak volna a szívembe.. Sírtam, sírtam és sírtam.. Mikor haza értünk lassan levettem a kabátom,Suzie pedig anyához ment..

- Meg volt a búcsúzkodás? – kérdezte anya halkan Suzie-t..

- Meg.. – mondta.. Egyből felszaladtam szobámba,és csak sírtam.. Próbáltam átöltözni,de nem nagyon ment,de  sietnem kellett,mert a költöztetők jöttek volna a dobozaimért.. Nagy részét a bútoroknak már berakodták,és az én szobám következett.. Felöltöztem,és beengedtem a költöztetőket,akik sorban vitték a dobozaimat.. Még jobban sírtam,mert olyan érzés volt,mintha elakarnák rabolni az életem,és nem tudnék mit csinálni.. Eltartott egy darabig amég mindent kivittek és kipakoltak.. Fél 4-kor kellett indulnunk,5-kor indult a gépünk.. Hogyha esetleg valami baj van az úton,vagy dugó van ne késsük le a gépet.. 2 óra volt.. Nem tudtam mit csinálni,mert szobám teljesen üres volt.. Csak az ágy,a szekrény és az íróasztal díszelgett benne.. Házunkat nem adjuk el,mert ’visszjövünk még’ de nem tudom,hogy ebből mi lesz.. Lehet,hogy talán soha nem látom viszont a szobámat,az életemet?! Gondolkozásom félbe szakította,hogy csengettek.. Majd anya kiabált fel nekem.

- Paige! Vendéged jött! – hallatszott. Tudtam,hogy Nina lesz az,mert korán elment reggel és tőle még el sem búcsúztam.. Futottam le a lépcsőn és Nina állt ott.. Még az utolsó lépcsőre rá sem léptem,és már ugortam Nina nyakába, persze még jobban bőgve,mint eddig..

- Reménykedtem,hogy még nem mentetek el.. Reggel korán kellett elmennem,mert dolgom volt.. – mondta Nina,amennyire csak kapott levegőt ahogy szorítottam.. – Sikerült elbúcsúzni a fiúktól? – kérdezte,és pedig bólogattam,mert a sírástól beszélni sem tudtam..

- Nagyon szeretlek,és soha nem lesz ilyen jó barátnőm,mint te voltál! Te vagy a legeslegjobb.. Imádlak.. Mióta csak az eszemet tudom,neked bármit elmondhatok,és megbízhatok benned.. Nagyon fogsz hiányozni! – mondtam szipogva..

- Jajj te is nagyon jó barátnő vagy,és mindennap beszéljünk majd! Skypon,vagy valahogy! Nem akarlak elveszíteni! Minden este szeretnék neked közvetíteni,hogy mit csináltam,ma vagy mit hallottam,vagy mi történt.. Imádlak.. És remélem még 70 évig legalább a barátnőm leszel..! – mondta Nina is,és már neki is folytak könnyei..

- Remélem én is.. – mondtam..

- Lányok indulnunk kell! – mondta anya..

- Felmegyek a cuccaimért,várj meg! – mondtam,majd felszaladtam a bőröndömért és a kézi poggyászomért, majd lementem,és kabátomat vettem…

- Tényleg mindennap legyél fent skypon! És soha soha ne felejts elírni! Még ha nem is akkor vagy fent amikor én,írj,hogy mi van veled! – mondta Nina..

- Mindenképp.. És szeretlek! Bármi van hívjatok fel!! És mondd meg Harrynek,hogy szeretem! – mondtam, miközben mentünk ki,és bepakoltunk a taxiba..

- Megmondom neki.. – anya és Suzie már a kocsiban ültek,és csak rám vártak..

- Akkor szia! Vigyázz magadra! – mondtam,majd adtam neki puszit,megöleltem és beszálltam a kocsiba.. Minden olyan volt,mintha percek alatt történtek volna.. Nem rég még Harry karjaiban voltam,most meg Nináéban,és pár perc múlva már a gépen ülök Párizs fele.. Hamar oda értünk a reptérre,és ott nem volt szerencsére semmi baj.. Felültünk a gépre,aztán vártuk,hogy induljunk.. Én kaptam az ablak melletti helyet.. Borongós, olyan temetéshez illő idő volt.. Nyomott,és szomorú.. 

Pár perccel később, persze lehet csak nekem tűnt, annyinak, megkezdték a felszállást,és útban voltunk Párizs fele.. Sírtam.. Folyamatosan hulltak könnyeim,és a szép időkre gondoltam,ahogy Harry mondta.. De az sem segített.. Az ablakon legördülő eső cseppeket néztem,pedig nem is volt bennük semmi érdekes.. Ők legalább szabadok.. Nem úgy mint én.. Úgy érzem,hogy ez kényszerzubbonyba kényszerítettek,és nem tehetek ellene semmit sem.. Egész úton a cseppeket figyeltem,és követtem.. Mikor oda értünk, párizsban, a londonihoz képest jó idő volt.. Leszálltunk a gépről,meg kerestük a bőröndünket,majd fogtunk egy taxit,és anya a házunkhoz irányította a sofőrt.. Igazam volt.. Tényleg párizs a szerelmesek városa.. Mindenki párban volt,és ölelték,csókolták egymást.. Iszonyú érzés volt.. Meg kell mondjam,hogy szép házat vett anya..Halvány rózsaszínes,és verandás.. Bementünk,és belülről is gyönyörű volt.. Kicsit régibb stílusú,de egészen tetszett.... 3 hálószoba volt, 3 fürdő, nappali és amerikai konyha.. Az én hálom fehér, rózsaszín párnákkal és takaróval,és az ágy előtt egy láda van(balról 1.).. Suzié majdnem ugyanilyen(középső) és anyáé a legnagyobb.. Övé kék,és zöld.. (jobbról az 1.).. A szobák nagyon tetszenek.. Most,hogy körbe néztem a lakást kicsit jobban vagyok.. Pár percre eltudtam felejteni,hogy otthagytam az életem Londonban.. Alapból mikorra oda értünk már 7 óra volt, amég körbe néztük a lakást már fél 8 is lehetett.. Kipakoltam a ruháimat nagyjából.. Este felmentem skypra,és először Ninával,majd Harryvel beszéltem.. Elmondtam nekik,hogy milyen a ház, és hogy milyen volt az út.. kb. 11 órakor hagytam abba a beszélgetést velük.. Lementem ettem,majd felmentem fürödtem,és lefeküdtem aludni.. Első éjszakám Párizsban.. Egy jó ideig nem tudtam elaludni,de aztán végre sikerült,és nem gondolkoztam azon,hogy vajon Harry mit csinál, és mit érez..